Abélard, Pierre; Abelardus (1079-1142): francia filozófus, teológus; a skolasztikus filozófiában való harcban haladó szerepet betöltő ® konceptualizmus magalapítója. A nominalisták és realisták közötti híres vitában - az általános fogalma tudatunktól független létezéséről és ezek viszonyáról a konkrét dolgokhoz - a ® nominalizmushoz állott közel. Sic et non c. művében felelevenítette az ókori dialektikus vitatkozási módszert: a problémák megoldását az egymással ellentétes nézetek szembesítésével. Ezzel a módszerrel mutatta ki az egyházi tekintélyek állításainak ellentmondásait. Azt hirdette, hogy a hitet értelmi belátásra kell alapozni. Fő művét, a Theologiát, és nézeteinek egészét az egyház több ízben elítélte. Bátor alakját és Heloise iránti szerencsétlen szerelmét megőrizte az irodalom.

konceptualizmus: <lat. 'fogalom' szóból> : irányzat a középkori filozófiában; a ® nominalizmus és a ® realizmus harca során jött létre. Fő képviselője ® P. Abélard (1079-1142). Elfogadta a nominalizmusnak azt a tételét, hogy az egyes anyagi dolgok léte megelőzi az általános fogalmakat, és azt hirdette, hogy az általánosnak pusztán fogalmi léte van, amely több, azonos fogalom alá tartozó egyedi létezőt jelöl.

nominalizmus <lat. 'név' szóból>: a késői középkor egyik fő filozófiai irányzata, a ® realizmus ellenlábasa. Fő tétele: "a dolgok léte megelőzi az általános fogalmakét". Az egyes dolgok léteznek, az univerzáliák (általános fogalmak) nem léteznek önállóan, hanem pusztán nevek, fogalmak, az emberi értelem absztrakciói. Mivel a ~ a dolgok elsődlegességét és a fogalmak másodlagosságát hirdette, a materializmus első, kezdetleges megjelenése a középkori filozófiában. A ~ azonban nem tudott nyíltan szakítani a teológiával, s nem tudta helyesen értelmezni az egyes és az általános viszonyát (® egyes-különös-általános). Fő képviselői: Johannes Roscelius (kb.1050 - kb.1124), Duns Scotus, Occam. A ~ ismeretelméletének materialista elemei Hubbes és Locke angol materialista filozófusokra, míg helytelen állítása - csak jegyeket, jeleket ismerünk meg - Berkely-re, valamint a szemantikára hatott.

realizmus : … 2. középkori realizmus: a középkori ® skolasztika idealista irányzata, a ® nominalizmus ellenlábasa. Szélsőséges válfaja az általános fogalmaknak (univerzáliáknak) reális, objektív létet tulajdonított, és azt hirdette, hogy ezek megelőzik az egyes dolgok létezését; ily módon visszanyúl ® Platón filozófiájához. Fő képviselői Johannes Scotus ® Eriugena és Canterbury ® Anselmus. A realizmus mérsékelt válfaja szerint az univerzáliák léte csak isten gondolkodásában előzi meg a dolgok létét, magukban a dolgokban mint általános légyegek jelennek meg. Fő képviselője ® Aquinói Tamás. A ~ a katolicizmus filozófiai alapjául szolgált, bár a szélsőséges ~t az egyház hivatalosan elvetette. A középkori nominalizmus és ~ harca kezdetleges formában a materializmus és idealizmus harcát fejezte ki. A ~ elemei a modern burzsoá filozófia több irányzatában, pl. ® neotomizmusban, a holizmusban is megtalálhatók. (® még konceptualizmus)